CanSat

Mi az a CanSat, és hogyan jut el egy középiskolások által épített műholdszimuláció 1000 méter magasra? A CanSat-versenyen egy üdítősdoboz méretű mini műholdat rakétával bocsátanak fel, amely ejtőernyővel tér vissza a földre, miközben különböző szenzorok segítségével adatokat gyűjt.

A pécsi Sat-Elite Assembly Team fiatal tagjai harmadik éve vesznek részt a Magyar Asztronautikai Társaság által szervezett, az European Space Agency programjához kapcsolódó versenyen. Cikkünk bemutatja, hogyan építenek középiskolások valódi űripari szemléletben működő eszközöket.

Magyarországon néhány év alatt hatalmas növekedés ment végbe: az induló egy-két csapathoz képest idén már több mint száz csapat nevezett a CanSat-versenyre. Ebben a mezőnyben helytállni komoly szakmai teljesítményt jelent.

A csapatoknak fél évük van arra, hogy meghatározzák a küldetésük célját, megtervezzék az elektronikai és mechanikai rendszert, megírják a szükséges szoftvert, elvégezzék a teszteket, és mindezt professzionális dokumentációban rögzítsék. A legjobb tíz csapat eszközét rakétával juttatják 1000 méteres magasságba, ahonnan ejtőernyővel tér vissza a földre, majd a diákok a zsűri előtt ismertetik a mérések eredményeit és a repülés tapasztalatait.

Sokan azt gondolnák, hogy a felbocsátás a legizgalmasabb és legkockázatosabb pillanat. A verseny szempontjából azonban a földet érés legalább ennyire kritikus. Az egy kilométer magasból visszaereszkedő eszköz könnyen a felbocsátás helyszínétől akár több kilométerrel arrébb is landolhat, és előfordult már, hogy csapatok hosszú ideig keresték – vagy egyáltalán nem találták meg – a saját CanSat-jüket.

A Sat-Elite Assembly Team erre a problémára saját megoldást fejlesztett. Rádiós és GPS alapú bemérő rendszert terveznek, amely segít pontosan meghatározni a földet ért eszköz helyét. A cél nemcsak az, hogy ők biztosan megtalálják a műholdjukat, hanem az is, hogy az eszközt más csapatok is használhassák.

A műhold mérete és tömege minden csapat számára kötött, a Sat-Elite Assembly Team évről-évre fejleszti az eszközük funkcióit. A most készülő CanSat már jóval többet tud, mint az első eszközük. Hőkamerát, látható skálás kamerákat, hőmérséklet és páratartalom érzékelőket, GPS-t, valamint több más szenzort is tartalmaz. A szerkezetet ellenállóságát is fejlesztették, hogy jobban megbirkózzon a felbocsátás és a landolás terhelésével. A csapat tagjai közben megtanulták a nyomtatott áramkör tervezést, a beágyazott rendszerek programozását és a precíz dokumentációkészítést is.

Munkájukról egy részletes Critical Design Review videó is készült, amely bemutatja, hogyan jutottak el az első koncepciótól a kész prototípusig, és hogyan épül fel a CanSat hardver- és szoftverrendszere.

Előző éves teljesítményük újabb lehetőséget hozott. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közreműködésével kísérletet fejleszthettek a HUNITY műholdra, amelyet a SpaceX Transporter 15 küldetése juttatott 520 kilométer magas pályára.

A fedélzetre került kísérlet különböző szenzorok segítségével panelhőmérsékletet, látható és infravörös sugárzást, valamint orientációs adatokat mér, amelyeket a földi állomásra továbbítanak és elemeznek.

A csapatban, akár csak a munka világában külön szerepek működnek. Van, aki a szoftverért felel, más az elektronikáért, megint más a dokumentációért vagy a kommunikációért. Aktívan jelen vannak rendezvényeken és közösségi felületeken is, mert fontosnak tartják, hogy más diákok is megismerjék ezt a kivételes lehetőséget.

Áprilisban a legjobb tíz csapat között dől el a verseny végső eredménye. Mi azonban már most büszkék vagyunk arra, hogy támogatóként részesei lehetünk a Sat-Elite Assembly Team útjának. Mert hisszük, hogy a fiatal tehetségekbe fektetett bizalom formálja a jövőt.